Jelentős bizonytalanságok terhelik a globális olajkeresleti kilátásokat azzal együtt, hogy december közepére mind a Brent, mind a WTI árfolyama közel tízhónapos csúcsot ért el, nagyrészt a koronavírus-vakcinákkal kapcsolatos bizakodás erősödése, illetve a gazdasági kilátások javulása miatt. A kereskedők és elemzők óvatossága elsősorban azzal függ össze, hogy a vakcinákkal kapcsolatos, az esetleges gyorsabb gazdasági kilábalást előre vetítő biztató fejlemények mellett továbbra is súlyos a járványhelyzet Európában és az Egyesült Államokban, ami nem egy országban a korlátozások szigorításával jár. A várakozások szerint ez az állapot valószínűleg 2021 első negyedévében és talán még a második negyedévében is alapvetően fennmaradhat, a keresletet is visszafogva, amely így csak a második félévben állhat lassú és fokozatos emelkedő pályára.

A Brent típusú nyersolaj hordónkénti átlagárfolyama így 49,35 dollár körül alakulhat 2021-ben a Reuters 40 elemző megkérdezésével készített, november végén, tehát a decemberi 10 százalékos olajrally előtt kiadott előrejelzése szerint. Miután 2020 eddig eltelt részében az átlagárfolyam 45 dollár alatt tartózkodott, a prognózis visszafogott emelkedést valószínűsít, de átlagárról lévén szó, az esetleges jövő évi kisebb-nagyobb piaci áringadozásokról értelemszerűen nem sokat mond el. A globális kereslet az elemzői konszenzus szerint 6-7 százalékkal, 5,1-6,3 millió hordó/napi mennyiséggel bővülhet 2021-ben, így is jócskán elmaradva a 2019-es közel napi 100 millió hordós igénytől.

Mérsékelt ütemű olajár-emelkedést vár 2021-ben a Világbank is; a december közepén ismertetett előrejelzés szerint a Brent, a WTI és a dubai olajár együttes átlaga az idei, várhatóan 41 dollár körüli szintről 2021-ben 44, 2022-ben pedig 50 dollárra emelkedhet. A Világbank is arra számít, hogy a Covid-19 miatt a kereslet 2021-ben is elmarad majd a járvány előtti szinttől, a globális fogyasztás így a 2019-esnél 5 százalékkal lehet alacsonyabb jövőre.

2024-ig kitarthat az emelkedés

Az Egyesült Államok Energiainformációs Ügynöksége (Energy Information Administration - EIA) a Reuters elemzői körképével szinte pontosan megegyező következtetésre jutva közel 49 dolláros átlagos Brent-árfolyamot valószínűsít 2021-re az idei évre várt 41,5 dollár után. Eszerint bár a tartalékok továbbra is magasak maradnak, a korlátozott termelés és az erősödő globális kereslet hatására már csökkenésnek indulhatnak, ezzel mérsékelt áremelkedést kiváltva az olajpiacon. Az EIA másokhoz hasonlóan decemberben érdemben, körülbelül 2 dollárral emelt várakozásain, tekintettel a gazdasági és vírushelyzet kilátásainak javulására. A Fitch ennél is nagyobb mértékben, 48-ról 53 dollárra módosította fel decemberben 2021-es Brent-előrejelzését, és elemzői úgy vélik, a szerény mértékű áremelkedés hosszabb távon, a 2022-24-es időszakban is kitarthat.

A Goldman Sachs elemzői ugyanakkor már november végén ismertetett 2021-es előrejelzésükben 65 dolláros átlagos Brent-árfolyamot prognosztizáltak. Az egyik legmagasabb olajár-várakozást a befektetési bank elemzői nem csupán a járványhelyzet valószínűsíthető javulásával, de a termelő beruházások strukturális alulfinanszírozottságával is indokolják. Eszerint van rá esély, hogy az alacsony árak, illetve a megújuló energia beruházások felé fordulás miatt elmaradó olajipari beruházások következtében a kínálat nem lesz majd képes tartani a tempót koronavírus-válságból való kilábalás által támasztott növekvő kereslettel. Ezzel némileg egybevágnak a világ egyik legnagyobb kitermelője, a Saudi Aramco olajvállalat vezérigazgatójának, Amin Nasszernek a várakozásai, aki szerint jelentős (konkrétan nem meghatározott mértékű) olajár-emelkedés jöhet 2021 második felében, miután a termelők és a piac már túl van a legrosszabbon.

Történelmi sokk után

Az előrejelzések többsége szerint tehát elsöprő erejű áremelkedésre nem lehet számítani jövőre, azonban a moderált emelkedés kilátása valószínűleg alaposan felértékelődött a 2020-as év fejleményeit követően. A legnagyobb, túlzás nélkül történelmi sokkot az okozta az iparágnak, hogy idén áprilisban a WTI következő havi határidős jegyzése több mint 300 százalékkal zuhanva a negatív tartományba került. A New York-i árutőzsdén kialakult -37,63 dolláros árfolyam gyakorlatilag azt jelentette, hogy a termelők fizettek volna a vevőknek azért, hogy elvigyék tőlük az olajat. A kereslet összeomlása miatt ugyanis a tartalékok olyan, már-már tovább nem növelhető szintre ugrottak, hogy amiatt a termelők kénytelenek lettek volna leállítani termelésüket, melynek költsége ugyanakkor sokkal nagyobb lett volna, mint az átmeneti negatív áraknak.

Az idei év azonban más miatt is emlékezetes marad az olajpiac számára. Az árak ugyanis még a járvány berobbanása előtt, márciusban két évtizedes mélypontra süllyedtek, miután a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) és az Oroszország vezette szövetségesei által a követendő kitermelési politika meghatározására irányuló egyeztetések sikertelenül zárultak. És bár áprilisban sikerült megállapodnia az OPEC+ néven emlegetett országcsoportnak, az akkor elhatározott mégoly drasztikus, az éves globális kereslet 10 százalékának megfelelő napi 9,7 millió hordós május-júniusi termeléscsökkentés sem volt elegendő ahhoz, hogy ellensúlyozza a pandémia okozta sokkot. Az OPEC+ jelenleg napi 7,7 millió hordós termeléscsökkentést tart érvényben, mely a teljes globális termelés mintegy 8 százalékának felel meg.

Figyelmeztető jelek

Az OPEC+ tagjainak azonban nem csak azért kell éberen figyelniük a folyamatokat, mert a Covid-19 esetek száma folyamatosan tovább emelkedik az egész világon. A kőolajtartalékok bővülése mellett a szárnyaló líbiai termelés és az iráni termelés várható emelkedése is jelentős kockázatnak tűnik a legtöbb elemző várakozásai szerint még 2021-ben is túlkínálatos piac számára.

Bár Líbia OPEC-tag, az évek óta tartó polgárháborús helyzet miatt gyakorlatilag felmentést kapott a közös kitermelési politika alól, és amint a szeptember óta nulláról jóval napi 1 millió hordó fölé emelkedő kitermelés jelzi, a helyi olajipar ki is használja az ebben és a kísérleti fegyverszünetben számára rejlő lehetőséget. A nem OPEC-tag Irán esetében az amerikai elnökválasztás hozhat fordulatot, miután Joe Biden megválasztott elnök jóval megengedőbb politikát készül folytatni Iránnal szemben, amely már jelezte, a Donald Trump által kivetett szankciók visszavonása esetén kész lenne visszatérni a 2015-ös nemzetközi nukleáris megállapodáshoz. A szankciók feloldása nagy valószínűséggel az iráni kitermelés meglódulását vonná maga után, és a hírek szerint éppen erre készülnek a perzsa államban.

Figyelmeztető lehet az is, hogy az OPEC maga - számos elemzővel ellentétben - december közepén lefelé módosította 2021-es olajkeresleti várakozásait, a koronavírus hatásaival és a munkaerőpiacok kilátásaival kapcsolatos bizonytalanságokra hivatkozva. Az olajkartell szerint jövőre 5,9 millió hordóval napi 95,9 millió hordóra nőhet a globális olajkereslet - ez 350 ezer hordóval marad el az előző előrejelzéstől, és közel 4 millió hordóval a 2019-es kereslettől. Eszerint az új év első negyedévétől a kereslet félmillió hordóval bővülhet - amely mennyiség megegyezik az OPEC+ által januártól kilátásba helyezett termelésnöveléssel. Szintén 2021 első három hónapjára ugyanakkor a korábbinál 1 millió hordóval gyengébb globális üzemanyag-keresletet vár. Közben a fejlett országok olajtartalékai összességében körülbelül 200 millió hordóval haladják meg az ötéves átlagot.

OPEC+: újabb nehéz döntés előtt

A keresletet leginkább a szállítási szektor aktivitása határozza meg, ezért kilátásaira érthető módon az olajpiac is kiemelten figyel. Az egyik leggyengébb hozzájárulást nyújtó ágazat továbbra is a légi közlekedés lehet, nem utolsó sorban az üzleti célú utak zömének videókonferenciákkal történő kiváltása miatt. De az olajkereslet szempontjából szintén meghatározó közúti forgalom még szintén alaposan elmarad a járvány előttitől, Európában 20, az Egyesült Államokban 40, míg Ázsiában 5 százalékkal.

Az OPEC+ tagjainak képviselői január 4-én gyűlnek össze, hogy áttekintve a helyzetet meghatározzák a további kitermelési mennyiséget. Legutóbbi, a tagok álláspontjaiban mutatkozó jelentős különbségek miatt halasztott, többnapos feszült viták után december 3-án meghozott döntésük értelmében januártól 500 ezer hordó/nap mennyiséggel emelik kitermelésüket. A tagokat a koronavírus-válság eltérő mértékben sújtotta, így gazdaságaik és költségvetéseik különböző állapota miatt eltérő forgatókönyveket preferálnának. Míg a szaúdiak a termelés fokozását leghamarabb 2021 második negyedévétől tartották célszerűnek, addig Oroszország és Kazahsztán a fokozatos emelés mellett kardoskodott, az Egyesült Arab Emírségek pedig még gyorsabban emelte volna a kínálatot. A kompromisszum esélyét az is rontja, hogy a 13 tagú OPEC-hez képest a 23 tagú OPEC+ értelemszerűen nehezebben juthat egyetértésre, ráadásul eltérő érdekeiket úgy kell közös kitermelési politikává kovácsolniuk, hogy az olajárak szélsőséges ingadozását is megelőzzék. Mindez azt vetíti előre, hogy januárban sem vár rájuk könnyű döntés.

Forrás: NRGreport