Időben nem kell sokat visszamennünk, elég csak 2008-ig. A válságot követő 3-4 évben a keresetek csak lassan-lassan növekedtek, illetve az alkalmazásban állók létszáma viszonylag alacsony szinten stagnált, azaz sokan voltak munka és jövedelem nélkül. Sokkal nehezebb volt tehát kigazdálkodni a 2012 elején literenként 450 forint körüli csúcsokra törő üzemanyagárakat, amelyek jórészt a közel-keleti konfliktusok, illetve a finomítók árrés-növelésből adódtak.

2014 és 2016 között már viszonylag kedvező helyzetbe kerültek az autósok: jelentősen javultak a munkaerőpiaci körülmények, miközben egyre kevesebb pénzt kellett a kutakon hagyniuk. Az árcsökkenés leginkább Szaúd-Arábia USA-ellenes terveinek volt köszönhető: az OPEC-et vezető ország a kitermelés növelésével igyekezte leszorítani az olajárat azzal a céllal, hogy kiszorítsa a világpiacról az amerikai termelőket, akik a viszonylag magas árszint mellett megtérülő repesztéses technológiát kezdték ekkoriban egyre szélesebb körben használni. 

A szaúdiak terve azonban nem vált be, így az olajkartell a kitermelés csökkentése mellett döntött, aminek következtében 2017-től ismét emelkedni kezdtek az üzemanyagárak. Az ekkor lezajló drágulás viszont általában véve – persze ne feledjük, hogy nem részesült mindenki egyformán a fizetésemelésekből – sokkal jobb gazdasági helyzetben érte a lakosságot, mint az évtized elején bekövetkezett áremelkedés: 2019-ben közel kétszer annyi üzemanyagra volt elég a nettó magyarországi átlagbér, mint 2012-ben.

A drágulás a koronavírus-járvány miatti drasztikus lezárásokkal tört meg, amelyek következtében hatalmas túlkínálat alakult ki az olajpiacon. Az üzemanyagárak 2020 tavaszán a kétezres évek közepét idéző mélységekbe zuhantak a magyar kutakon. Az olajkitermelést ugyanis nem lehetett a kereslet csökkenéséhez hasonló ütemben mérsékelni, így – az egyébként meglehetősen drágán működő – tárolók megteltek, ráadásul a szaúdiak és az oroszok éppen a pandémia kitörésekor kezdtek árháborúba egymással.

A szélsőségesen alacsony olajárak a tavalyi második félévre – ugyan még viszonylag alacsony szinten, de – stabilizálódtak, 2021-re pedig ismét emelkedő tendencia bontakozott ki. A kőolaj dollárban mért világpiaci ára a múlt évtized elején tapasztalt szintnek egyelőre megközelítőleg a háromnegyedéig futott fel, a magyar kutakon látott árakban inkább a forint jelentős gyengülése nyilvánul meg: 2021-ben eddig átlagosan 298 forintot kellett adni egy amerikai dollárért, míg 2012-ben csak 225 forint volt a dollár-árfolyam átlaga.

Mindezek következtében a 2012-ben beállított 454 forintos benzinár-rekord meg is dőlt idén nyáron, a mai áremeléssel újabb csúcs született, ugyanis literenként átlagosan 456 forintra nőtt a benzin ára a Holtankoljak.hu értesülése szerint^*. Amint azonban a második ábráról kiderülhetett, időközben az átlagkereset közel megduplázódott, így a 2012-es csúcshoz képest a mostani üzemanyagárak, bár ránézésre sokkolónak tűnnek, valójában már jóval kevésbé fájdalmasak, mint a kilenc évvel ezelőttiek, amelyek hasonlóan magasan alakultak.

Az év második felében Pletser Tamás, az Erste Bank olajipari elemzője szerint hordónként 80 dollár körül alakulhat az olaj egyensúlyi ára – ezt a mostaninál 10-15 százalékkal magasabb árszintet a fogyasztók még elviselik, miközben a termelők költségvetése sem száll el. Hosszabb távon pedig fontos körülmény, hogy az olajpiacot jelenleg a keresleti oldal mozgatja, ami ha a világjárvány lecsengésével tovább erősödik, átmenetileg akár a hordónként 100 dolláros szintig is felhajthatja az olajárat.

Forrás: g7.hu